Őszintén szólva -figyelem, hazudni fog! gondolja magában a legkedvesebb tánárnőm, mikor ezzel a fordulattal él valaki, de nézzétek most el ezt nekem- nem szeretem, mikor kérek valakitől egy szívességet és utána azzal vagdalkózunk, hogy bezzeg kérni tudtam.
erre én zsigerből úgy reagálok, hogy inkább megdöglök, de akkor sem kérek tőle legközelebb semmit. márpedig szerintem én ritkán kérek, és ha igen, akkor az a bizalmam legteljesebb jele. úgyhogy nem vágyom rá, hogy olyasmivel presszionáljanak, amit magamtól is szívesen tennék, ha volna rá időm. de nincs, és ha lesz, úgyis menni fogok és tolom a szekeret.
