Intertextuál.

Mostanság szelekció nélkül dől a fejemből a kultúra, nem is tudom hova tenni, azt a rengeteg fél sort, ami nagy meglepetésemre, mindig tök váratlanuk megrohamoz, tegnap azt mondtam, hogy kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni sem szabad a nevedet, aztán azt, hogy valamit akartunk mondani, biztos egyet, ugyanazt, és aztán most majdnem bemásoltam egy féloldalnyi hobót, mert fel-alá mászkáltam a szobában és azt mondogattam a mindent tudó naplómnak, hogy virág sincsen, te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?!