Fekszünk. Amikor kinyitod a szemed összeszaladnak a szemöldökök, mégis inkább átkéne aludni ezt a napot. Nem felkelni, nem elindulni, úgy
tenni mintha hétvége volna. Aztán persze mégse. De ha már így, akkor felkelés előtt
elhempergőzünk majd te és én, hogy felhők közt fogócskázhatnék üt belénk. Nem szabad
sietni, az ingedben főzni egy kis kávét, némi zene mellett reggel, nézni ahogy ideoda mászkálsz a lakásban a dolgaidért.
Elindítani ezt az egészet, valahogy. Vagy valahogy másképp.
Ez loptam én.
Innen. Szomorút akartam, de valahogy nem ment. Ezúton is bocsi :)