üres az ágyam
mint a koponyám
csészémben felforr a hideg tej
ha soha nem jössz
én akkor is várlak
hogy feloldozz
hogy magadhoz ölelj
addig is
lődörgök az utcán
és csak elvétve szeretek
-a város hű börtön-
de erőmet őrzöm
hogy tőlem kapd vissza
régi szép nevedet
sem a világ mélye-sekélye
sem a sorsom harmadik esélye:
nem köt ide semmi
nem köt ide semmi
az égbe bogoztak
végérvényesen
a mégoly kevés is
elég tudna lenni
de záródom
s eltűnök
harminckét évesen
üres az ágyam
mint a koponyám
csészémben felforr a hideg tej
az élet egy pénzdarab
feldobom néha
de tudom mi a fontosabb:
az írás
nem a fej
