A napom úgy indult, hogy Hipoaestes hattyú halálát játszott, amivel a frászt hozta rám.
De meglocsoltam, beszéltem hozzá, énekeltem neki [Hiiiiipoaestes, éledj fel, éledj fel, belőled lesz majd a kis ember, zöld ember..[nyilván borzasztóan örült neki, és ettől lett jobban]] néztünk együtt filmet és egy háóájmetet és amikor kaptam susmusokat akkor felkaptam és ugráltam vele, meg tánciztunk is.
Mostmár jólvan, nemisfélekmár, hogy meg fog halni.
[Szerintem csak féltékenykedett, hogy nem őt hanem a telefonomat bámulom, szorítom a szívemhez időnként, és csacsogok neki, hogy csörögjön. De psszt ez titok, nemtudhatja meg, hogy tudom.]
