A viszontlátástól meghatottan álldogált.
Szinte hópihe hullott a kis rózsaszín orrára, mégis mégis belebújt a kis piros topánba. Merni kell, gondolta lelógó füleit rágcsikálva. Merni kell, merni kell. Lépni nem lépett, csak állt. Toporgott a nagy tervei előtt, és puha fülecskéivel takarta el szemeit. Tenni kell, tenni kell.
Gondolta és lépett egyet.
