Széljegyzet egy megnyitóhoz

Mert ha mosolyra nyílik a szám
néma mosoly az,
a lelkemé
vagy épp a tiéd?
hangtalan lesem jövetelét,
hogy ebből az átkozott csendből
a világba robbanhassak ki ,
a szemeden, a pórusaidon át.
És lágy tánccal ünnepeljem
a ujjaink nászát,
a mézek keveredését.
S mikor hajainkat
senki már szét nem választhatja,
akkor álmodom
halántékodra tapadva
kedves kis bolondságokat.