Gondolkodtatok már azon, hogy hogyan szerethetnek el egymás mellett az emberek?
Olyan hihetetlen. Hiszen az emberek közül olyan sok szép, kedves, szerethető.
És mégis, kedveljük az embereket de nem szeretünk bele mindbe.
Hányszor vágyik egy emeber arra, hogy szeressék, hány emberben látja azt az embert akit mindíg szeretni tudna, akit boldoggá tudna tenni.
És mégis. Amikor nem szeretnek viszont olyan ritkán vagyunk képesek, szépnek, okosnak, vagy kedvesek érezni magunkat. Hiszen -egészen bután- azt gondoljuk, hogy azért nem szeretnek mert nem vagyunk elég jók.
Amikor nemet mondunk valakinek, nemet mondunk egy másik életre, ahol ő karolhat fel minket, ahol ő simogat álomba. Egy másik életet választunk magunknak, és neki. Be kell ismerni hogy amikor valaki megnyílik felénk, - amikor kitárulkozik és elmondja a legféltettebb érzéseit, a szerelmét a vágyait- megadja azt a lehetőséget, hogy mi döntsünk az Ő életéről. Az emberek hányszor enegedik meg másoknak, hogy beleszóljanak az apró cseprő dolgaikba(?), ez is mennyire mutatja, hogy bízik bennünk, hogy vágyik ránk. És a legfontosabb, hogy elfogadja a döntésünk.
És mi mégis, másik világot választunk, neki is magunknak is.
De rájövünk ugyan, hoyg rosszul döntöttünk?
