Csak a pózerkedéstől mentsen meg a jóisten!
Ha már magammutogatás, hát legyen az tudatosan mondanivalómmal teli.

Felnézek rád, lám nyílt vagy és őszinte.
Ha boltot képzelek, hát a szájad íze szerint valót.

Erős kapcsolat a miénk — a fiúm szerint azért, mert mindent megtudunk beszélni. Igaza lehet, de azért a tűzhely és a konyhapult közti résről inkább még ne beszéljünk!

Legnagyobb meghökkenésemre a magammal szembeni csalódottságtól kimegy belőlem az erő és elalszom. Remélem ilyenkor álmomban legalább fel vagy megold valamit az agy, különben kész időcsapda a jövő, ha ezt komolyan vehetem.

Napfényben fürdő lombkoronákban kergetőző mókusokként könnyedén cikkantunk át a hőhullámon. Lassan körbeérünk, vágyom tudni, hogy tud e új lenni a szép. 

Készülhettem volna az őszidőre.

Két szög. Legutóbb ennyi munka tellett tőlem -- mit ne mondjak a keresztbe szalma öt dindanos mestere voltam, lám meg is lett az eredmény -- jubilálok.
Ha úgy hozná a sors, hogy idén lélekemelő ügy perdülne odalenn, ám legyen.
Kész vagyok újra mindenen nevetni!

Nos tessék; nyár!

Kínosan lassan indul a nyár: várat az aszfalthő, majd kíméletlenül nyakunkra ül. Ma kávé keveredik festékkel, holott tegnap még szirmok bontotta illatköd lengte be a teret.

Orgona, jácint, liliom!
Melyik varázsló kertjébe keveredtem?

Lúdbőrzöm.
No nézd, képzeletemben simítom szemöldököd, vasút kovácsolta felkarod, véknyád! S mégis, felmarja lelkem a magány, mint a rozsda; szétperg hitem, lángjukat vető ezerárnyú narancs darabra.
Szemet húnyok félszemen, hadd bízzon a lélek valóban: állkapocsfeszület, hátha feloldoz a jóisten.

Sakkot adott!  Érzem rögvest a lépéskényszert.
Átlósan előre, mellé?

A pisztrángok a vászontáskából nézik, ahogy veszek még a gomolya mellé májkrémet is, nehogy az forduljon elő megint, hogy véletlenül elszokom valamitől, amit nem én nem eszem meg. Aztán tudja isten végül a halakkal mi lesz.

Próbáltam eszméletvesztésig enni magam, de csak nem történik!
Ha engedném, ahogy tetszik, tán nem cukormérgezésben akarnék oldódni.
Lovak közé a gyeplőt?

Zajlik a Duna, s zajlom én is. Karcolják egymást a jégtáblák, ahol eliramlunk egymás mellett.
Elemeket veszek ki a hűtőből, és joghurtot teszek a helyükre.

Kis csacsi vagyok még, akkor is ha belül már öregnek, érdesnek és mattnak érzem magam. És ez veszettül jó hír!

abúzív kapcsolatokkal való végső leszámolások száma: végrevalahára egy
dohányzás nélkül töltött hónapok száma:hat
ebből konstans készenléti hónapok száma: viszont három
miskolcon töltött órák száma: megint nulla
abszolvált félévek száma: teringettét, sajnos ez is nulla!
anyával töltött órák száma: vagy 48!
munkahelyhalmozásaim száma: három 
csajlakásba költözések száma: egy
a csepelbringám ellopásainak száma: kettő
azoknak a bicikliknek a száma, amiket én loptam el: fiktív kettő
kihagyott bánkitó fesztiválok száma: egy
a gorillák törzsével töltött fesztiválok száma: jaj de kettő
külföldön töltött órák száma: majdnem száz! (ezúton is kösz a szöktetésért srácok!)
szemfényfesztő gitár-csodában töltött hónapok száma: az uccsó kettő

a jövőévvel kapcsolatos fogadalmaim száma: egy pár...!
mert 2017-ben i'm gonna behave myself!

Fínom, símogat, dícsér! Volt lehetőségem ezeket próbálni testen, (adná az ég!) óév  alkotta délibábokat hittem el. Szólóm helyett, próbáltam megint a duót, s lássuk be, még mindig kevésnek minősülök zeneileg.

Tárgyaim tengere temetne maga alá, ha hagynám, ha hatalmat nem gyakorolnék épp tenmagam felett. Aggódtam régen, h ki fogja cserélni alattam a földet, ma azon aggódom, hogy merhetek é gyökeret ereszteni valaha is.

Egy üveg russian standardet markolva jegelem a kezem.
Holnap költözés, ma égési sérülés, a múlthéten kerékpárbaleset, az előző hónapban telefontörés, féléve a szakítás. Meghúzni ezt a palackot több okom van, mint szorongatni.

Nagyanyám nyakláncának szemeit szedegetem a padlóról idén úgy, mint a konfettit szokás.
Harsány kékje viharos nyári kedvemhez illett, le sem akart szakadni rólam! Mígnem ősz véget vetett az őrületnek, azóta sepregetéskor a koszból válogatom az égkéket.

Idén illik hozzám a dzsessz! Ritmusaink összetartanak, nem aggódom. De a hangsúlyaimra mindég szerettem ügyelni -- kétségtelen, vad bátorsággal én magam toltam el őket.

Fenét! Én illek őhozzá.

Nyugtasson a tudat, jól sejtettem: nem vagyok még kész. Rá kell jönnöm, hogy a csokoládés őrület honnan tör fel és hogyan tehetem értelmezhetővé.

A hátad, ahogy megyek utánad lefelé, azon az átkozott pank lépcsőn -- az őrületbe! Nehéz nem gondolni vele. Grafit-végem képes csak!

A szakdolgozat témája pörög köröttem, mármár bennem; nem lenne szabad engednem a munkám, a szerelmem vagy a virgonciám terelni. Olyan nyáj akarok lenni, ami értésből mozdul?
Szotyola fordulj ki!

Feddőn szólt máma rám a zongorista, hogy ha jelzek, kaphattam volna szakmai jegyet -- nevetve kérdeztem, hogy melyik szakmám érdemli ezt. Szerencsés csillagzatomat jegyzi, hogy ugyanaznap még egy Fireballt is kaptam a megfelelő activity kártya felmutatásáért.

Új lovamnál egy a szempont apámnak, a fék fogjon, csak megállni tudjak!

Reflektorfény után a hirtelen feketeség még a rovarokat is megszédíti.. hát még!
No de sebaj, a homálylény figyel -- tudom ezt rég --, most épp arra, tán mégiscsak jöttem én valahonnan, eltagadhatatlanúl. S mik érhettek utamon eleddig?! Ideje, hogy én kérjek elnézést.

Megpördülök a sarkamon és majd szikrát köp a kő, ahogyan újra földet érek.

Dzsessz korszak

Tán már kevésbé mindegy, hogy s mint fogyassza' a nagybetűst, az a bizonyos 'pszeudo' férfiember. most lá'm csak mennyi ideig voltam képes, egészen másvalaki életét fogyasztva élni. fanyar humor kell legyen az enyém, no, ha ilyen kínban kell fogannia.
         valahogy a dzsinn 'n' tonik tűnik a kézenfekvő megoldásnak.

Lehet, hogy most a hajamban van az erőm és ha majd levágom, akkor abban lesz.