Hát visszajöttél te is, nincs más, csak a viszontlátás öröme meg a mondanivalók szomorúsága.

Ajj a mai nap, a mai nap!
már megint leégett a vállam a kocsmámban, végre valahára elolvastam a rushdiet, csacsorásztam a Pultosommal, aztán vacsoráztam Vokálanyunál, ami oh how sweet volt, főleg miután megnéztük AkiNemAlszikot, ahogy címfőszerepet játszik a kőleves című nagysikerű vígoperettben ovi nagycsoportban. aztán hogyhogy, hogyhogynem újfent a Jelenben találtam magam, ahol Pultosom éppen nagyon szülinaposkodott és mindeközben nagyott tévedett abban, hogy meghívott é a csütörtöki páréra vagy sem. majd mondok is neki egy ízletes kis naugyét, pedig ma hát a bugyi is leesett rólam, mert tulajdonképpen: könyv volt nála, kiderült, hogy bysikkelel is rendelkezik, nyilván a borral sincs gond (vbk? tényleg? oh honey), szakálla is van és hát ha még bejelenti, hogy holnap megy színházba/múzeumba én kérem meg a kezét.

Aztán meg a ma este, olyan szép volt, például megsétáltattam az új növényemet – impluzus vásárló a lelkem, hát mit tehetek én erről, ha így kaspóstól kívánom meg a növényeket. aztánmeg még gondoltam elszívok egy cigit a kocsmámban, ha már van, ezért tartom. és hát szerelmetesen ittam kurvák vérét a kedvenc pultosommal, de ho, a grafomániám átköltözött papírra és tollra. hátha átvezetek majd valami cigaretta mögötti szűrletet a másik blogomra. most meg hát hajós meg alföldi interjúk. holnap pedig tényleg karót döfök a szakdolgozatom szívébe. demostmáraztán.

Valószínűleg egyébként gyógyulgatok (hülye betegség ez a lepra..), mert ma már kimozdultam a lakásból (egy jókiállású férfiemberre hosszú ballonkabátot venni! és ugye dolgozni) illetve szombat óta először iszom alkoholt (ó azok a jóféle itthoni olcsóborok!), tegnap még a cigarettára is gondoltam, de csak múló pillanat volt, úgyis élveznék a preventív miskocli barátaim, ha mondjuk holnap nem füstölném össze a farsangi jelmezüket.

Ma a világ leggyönyörűbb MagyarParancsos fotósával dolgoztam együtt (távolról, mikor nézi a gépét egészen olyan, mint apa (csak magasabb), ki lepődött meg? senki?), nevezzük nevén Jack. egészen öt percig voltunk ugyanabban a teremben és legalább háromszor szólt hozzám és kétszer mosolygott. erre szoktam azt mondani, hogy biztos, hogy gyönyörű gyerekeink lesznek.
lehet, hogy az ilyen mondataim miatt gondolja rólam AkiNemAlszik, hogy mindenkibe szerelmes vagyok? mondjuk mikor felnyikkantam Jack megjelenésére, akkor AkiNemAlszik csak megvakarta a szakállát, mintegy jelzés értékűen.

Kiderült, hogy a szakáll szükséges, de nem elégséges feltétel ahhoz, hogy én olvadjak valakiért. nohát – gondoltam –, én hülye meg azt hittem, hogy a zenélést, az okosságot, meg a jó szexet humort szeretem.

Nem tudom az emberek mit várnak a karácsonytól, de én a tegnap estét elteszem a tarsolyomba.

Szóval ma csodálatosságos napom volt! mert ömlött a napsütés, de tényleg, ömlött. én meg kávéztam a Pocakkal, meg megnézte a fenyőőt. aztán ebédeltünk a vásárcsarnokban csapiban, A Vörössel ettünk végre töltött káposztát, AkiNemAlsziknak meg csináltam állarcot árnyékból. az esti vásárlásnak pedig az lett a vége, hogy holnap veszek egy új csízmát és itthon meg baileys van welcome drinknek.
remélem egy tanárom sem olvassa a blogomat, mert a kezemre fognak csapni, hogy miért nem a karakterekkel szöszmötöltem.

Miskolc-Budapest 5 óra. Priceless. Nem. Hanem?

Ma egész napra kivontam a világomból az internetet –azt az öt percet leszámítva, amikor a húgommal a StarWars a capellát néztük–, és nagyon nagyon jó volt.

Ez mostmár hivatalos: lógós lettem. Én még soha soha nem csináltam olyat, hogy egy hetet hiányozzak az egyetemről. soha soha. főleg úgy nem, hogy semmi bajom, de hát így múlik el a világ a világ dicsősége. sebajnembaj betudom annak, hogy rémségesen unalmas az összes órám ez volt a pihenő hetem, amitől megit full battery van, meg solarpower.
amúgy nem kéne hozzászokni, hogy olyan blogokra refkeltáljak, amiken nem lehet kommentelni (mikor nálam se lehet), de ami agnusnál van bejegyzés, az nem volt már egyszer? mert ugyan nem találom, de emlékszem rá. bár szoktam mostanság így haluzni dolgokat –smseket, amelyek elismerik az igazamat, aztán a telefonomban csak a jelentéstartalmilag következő susmus marad: nincs igazad. kamuzom. az előző két állításból az egyik hamis–, de korán reggel(?!) van, még inni se ittam.

A talált pénz a legjobb, azt hiszem. a starwarssal meg ma végzünk, lehet, hogy ideje is, mert már nem csak Chewbacca hangját utánozzuk, de a lézerkardokét, járművekét és a az összes nyöszörgős élőlényét is. kétségtelen amúgy, hogy a birodalmi lépegetők a legsweetebb és legbutább gépek. ha meg olyanról akarok mesélni, ami tényleg fontos, akkor ma belepiszkálás nélkül közölték egy cikkem és végre legitimálódott a lakásom azáltal, hogy megmutathattam Valakinek!

Mi fán terem a kúl?

Kurvát játszottam a kalandban, ahol Csiri bá, Roarr meg a többiek mókáztak, osztán pancsoltunk a medencékben, főzőcskéztünk, pörgettünk szalcsit, nomeg persze zenéltek a srácok. régen voltam ilyen kis nyílt szívű, csillogószemű kedvemben. jó volt.
itt meg igazából érezhetően elfogytak a szavak. de majd igyekszem.

iDill.

Amúgy tegnap fetrengtünk AkiNemAlszik unokahúgával, pontosabban csak én fetrengtem, mert ő a nagybátyja ölében ült és a nagy szemével vizslatott, miközben a szülei nagynagy örömére próbálta lerágni az órát AkiNemAlszik kezéről (bezzeg ha egyel több szem lett volna benne – mármint az óra szíjjában és nem a gyerekben –, akkor biztos sikerül). Előadtam az elmúlt félévben már számosítható méretűre nőtt gyermekmondóka tudásom egyötödét, és megsimókáltam a pöttygyermek husi lábát, mert az én alig háromnegyed évvel idősebb hugim lába már nem úgy husis. rémes, hogy hogy öregszenek ezek a csirkebékák!

MR2.

Ajj végre! annnnyira hiányzott már, hogy kitombolhassam magamból az összes mindent!, hogy csak villogjanak a fények, meg dübörögjön a zene és neérdekeljen semmi csak shut up and dance, meg have fun, meg a jóég tudja! annyi sörözés, meg slowdown party után végre már kifulladásig tolni a szekeret. ajj-ajj olyan jólesően fáradt vagyok.

Ígyjártamma.

Aztán ma Aki Nem Alszikkal addig osztottuk az észt egymásnak, amit egyébiránt roppantul élveztem, hogy kihűlt Apánál a husi, akitől ezútonis mégegyszer bocsánatot kérek. mú. De, ha olyan virgonc kedvünk nem is lett, azért együtt nyammancsoltunk, meg fotosoppoltunk is és ez jó.
Persze a SzabóErvin is jó volt, bár majdnem semmi nem volt bent, amit ki akartam venni; kész szerencse, hogy egész sok mindent elszeretnék olvasni így volt vé, meg zé, meg zsé alternatíva is. Mindenesetre először merészkedtem a raktárból kérni ki könyvet (Pirsig!) és azis kúl érzés volt.

Xmas. Like. Friends.

Igazi karácsonyvolt tegnap itt nálam, barátokkal, igazi fenyővel, díszekkel, háztetőkön megrogyó hó imitációval és sykpeos Lightposttal és szaloncukorral és mézeskaláccsal és csillagszóróval és forraltborral és vacsorával és és és felnövőben vagyunk demilyen jó is ez. Első saját karácsony. Lehető legkúlabb, mondhatni Űberkúl, vagy ahogy Destinix mondaná Reblog!